Most kezdődik életünk valószínűleg egyik legnagyobb kalandja: nekikezdünk egy erdőkertnek, és reméljük, ez az ötletünk mostantól végigkíséri majd az életünket. Már egy ideje motoszkál a fejemben, hogy erről érdemes lenne blogot írni. Ez jelentene némi plusz motivációt arra, hogy rendesen dokumentáljam az eseményeket, segítene rendezni a gondolataimat, és a tévedéseink és sikereink talán felesleges köröket spórolnának meg másoknak, hiszen tudom, hogy nem vagyunk egyedül. Úgyhogy megpróbálom.

Mi az az erdőkert? Most az egyszer, az elején, leírom, hogy én mit értek erdőkert alatt, mivel ez egy kicsit előrevetíti, hogy miről fog szólni ez a blog. Egy erdőkert olyan sok-sok fajból álló, gondosan megtervezett rendszer, ami azt az állapotot utánozza, amikor a természetben a bozótból erdő lesz: vannak benne nagyobb és kisebb fák, bokrok, sok-sok évelő lágyszárú és kúszónövények. A fák ritkán állnak, így sok-sok fény jut az alsóbb szintekre. Benne a növények szinte mind ehetőek, de legalábbis hasznosak valami módon nekünk, vagy a rendszernek. Szóval terem benne kaja. Sok kaja, hiszen a mérsékelt övi példák alapján egy erdőkert a legintenzívebb szántóföldi gazdálkodással is felveszi a versenyt hozamban. Ha jól sikerül, akkor a munka nagy része a betakarítás, a talaj nem romlik, hanem épül, és a rendszer egésze egészséges anélkül, hogy a növényvédelemmel külön foglalkozni kellene. Ráadásul igen ellenálló az éghajlati szélsőségekkel (pl. tavaszi szárazság, nyári aszály, viharok) szemben, rugalmasan képes alkalmazkodni a melegedő klímához, rajtunk kívül sok-sok élőlénynek ad otthont, és, mint minden harmonikus rendszer, szép is egyben. Nem csoda hát, ha beleszerettem. Trópusokon nagy múltja van az erdőkertészetnek, mérsékelt övben a legidősebb erdőkertek talán 30-40 évesek lehetnek. Ezek szuperül működnek, szóval a koncepció életképes mérsékelt övön is, de tőlünk zömmel nyugatabbra vannak, felénk még csak elvétve, pedig nekem mély meggyőződésem, hogy ez az erdőkertesdi nagyon idevaló.

Rólam: Engem a Jóisten impulzusok igen fura kombinációjával áldott meg idáig, mintha tudatosan készítgetett volna erre a pályára. Rengeteg agrármérnök és kertész felmenővel, biogazdálkodó anyukával indított, hogy aztán ökológiát, természetvédelmet, sőt erdőökológiát tanuljak évekig, némi növényrendszertannal megspékelve. Aztán jött a permakultúra és az erdőkert. Ez a rengeteg féle szemléletmód egyrészt szuper, másrészt nem könnyű. Próbálom úgy kihasználni ezt a sokféle innen-onnan hozott tudást, hogy egy felesleges kapavágást se ejtsünk a kertünkben a hagyományos irányzatok nyomására.

A projektről: 2014 tavaszán vettünk egy 3300 nm-es telket Száron. A település neve ismerősen csenghet permakultúrás körökben, én pedig nagyon remélem, hogy aki pár év múlva vonattal érkezik, és az állomásról besétál a faluba, messziről észre fogja venni, melyik a mi telkünk. 🙂 A kert kb. 50×70 m, nagyobb részén fű van, ide könnyű lesz telepíteni, kisebb részén pedig dzsindzsa gyümölcsfákkal, ez kihívás, viszont nagyon izgalmas. Idén főleg figyelgetjük a területet (a teljes biológus eszköztáram bevetésével), kisebb részeken kísérletezgetünk ezzel-azzal, építjük a talajt, tervezünk, és ha minden jól megy, ősszel telepítünk sok-sok fát és bokrot a terület harmadán. Egyelőre még Budapesten lakunk, de ez az egész úgy működik igazán, ha benne él az ember, úgyhogy mihamarabb költözünk is.

A blogról: Nem az irodalmi hajlamaimat akarom itt kiélni, azom ugyanis nincs sok, és nem is valamiféle bennem buzgó filozófiai vénának keresek kiutat. Gyakorlati blogot tervezek, ami dokumentálja azt a sok kis lépést, amin keresztül lassan életre kel a kertünk. Nem célom, hogy sok bejegyzést írjak, de arra igyekszem odafigyelni, hogy amikor olyasmivel kísérletezek, ami sokunkat érdekelhet, az felkerüljön ide. Ha pedig egy-egy témánál kapok visszajelzéseket arról, ahogyan mások csinálják, annak külön nagyon örülök. Hiszen ennek a blognak az egyik fő célja, hogy serkentse azt a közös tanulási folyamatot, ami során szép fokozatosan kialakul, hogy hogyan is kell ezt itthon jól csinálni.