Következzék a szokásos évértékelő bejegyzés – a 2023-as évünkről, ami immár a kerek tizedik! Úgy hozta az élet, hogy évek óta szinte mindig valamilyen téma mentén értékeltem az aktuális évet. Idén a szokásos színes-szagos mesélgetés mellett kicsit arról is próbálok írni, hogy hogyan változtatja meg az életet egy ilyen kert. Nyilván a listám erősen szubjektív lesz. Tükröt tartva magunk elé felsorolok dolgokat, amiket valószínűleg mindannyian megtapasztalunk, akiknek kertünk van, de lesz a listában pár olyasmi is, ami erősen erdőkert specifikus. Aki nem bírja az efféle filozofálgatást, a bejegyzés első felében koncentráljon nyugodtan a képekre! Igyekszem kevés szöveg, sok kép stílusban, fogadjátok szeretettel – nyitóképen fagyok elől bemenekített változatos dolgok.

Benne élünk a természetben

Persze mindenki benne él, az is, aki nem tud róla. De én itt most nem valami elvont dologra gondolok, hanem arra, hogy tényleg, fizikailag egyre inkább egy igen változatos természeti környezet közepén lakunk, annak minden előnyével és hátrányával. A Nappalink nagy ablakain keresztül két irányban is a kertünkre látunk rá, és mindig történik valami. Csízek szedegetnek a tisztáson, megrágta az egér az oldaltornácon tárolt kivit, kivirágzott, elfagyott, megérett és így tovább a végtelenségig. Bénácska képen: madáretető, előtte még el nem ültetett bokrok. Bokrok közepén kakukktojás karvaly ücsörög bután. Ez most nem jött össze neki.

Egyre kevéssé boltból és hűtőből, helyette egyre inkább kamrából és kertből főzök

Még jó, hiszen részben ezért csináljuk. Most, februárban például kamrában még aszalványok, befőttek, savanyúságok, lecsó, kenyérre kenős zöldségcuccok, zöldségszószok, lekvárok, gyümölcspürék és édesburgonya, fagyasztóban zöldbab, borsó, gyalult tök és bogyós gyümölcsök, szerszámtárolónkban krumpli és hagyma, veteményesben répa, póréhagyma és mángold, kis melegágyban némi téli retkek és ázsiai levélzöldségek. Képen az idei, és egyben első értékelhető édesburgonya termésünk.

Persze ez pár generációval korábban vidéken még a világ legtermészetesebb dolga volt, mi viszont tanuljuk újra. Még azokból a dolgokból is szívesebben szerzem be egyben a szükséges mennyiséget közvetlenül a termelőtől, amiből nekünk még nincs, vagy nincs elég (pl. diófélék, khakiszilva, kivi). Jó érzés így élni, bár néha akadnak vicces helyzetek – a hótól például elszoktunk, több alkalommal is a váratlanul leesett hó alól kellett kikotornom a levesnek szánt zellert.

Egyre többször pontosan tudni a tányérunk alapján, hogy az év melyik részén járunk

Nagyjából két hét pontossággal, úgyhogy nemigen van időnk ráunni a dolgokra. Ez a saláta például március közepén készült, markánsan különbözik mondjuk az április végitől:

Nálunk sok a nyári szülinap, és a szülinapi tortákon úgyszintén pontosan látszik, hogy mikor készültek. Ez például július közepén:

Mindennek van egy olyan pozitív hozadéka is, hogy kevesebbet kell a menün gondolkodnom: legtöbbször azzal kell kezdenem valamit, ami éppen adja magát.

Mindig van mit csinálni

Közhely, de tényleg. Bármikor bármilyen élethelyzetre lehet munkát találni benne – fél naposat és fél órásat, gyereket lekötőt, könnyűt és nehezet. Lantos Tamás mondja mindig, hogy ez a kert egyik legfőbb haszna: dolgunk van benne, méghozzá sok jóféle dolgunk. Van benne igazság… Azért nálunk télen szokott néhány hét szünet lenni, amikor alig csinálunk valamit a kertben – különösen az ilyen jó csapadékos teleken, mert ilyenkor olyan dagonya van benne, hogy legjobb oda se menni. De nem bánom, ez segít, hogy ne sokalljak be a kerttől. Képen egy nyári bozótigazgatós délelőtt eredménye: gyerekekkel egy diócsemetét kellett kiszabadítani az őt elnyelni készülő szilvasarj-erdőből.

Gyerekeink az átlagnál jobban kiismerik magukat a természetben

És azt gondoljuk, hogy ez jó. Tudják, hogy a víz érték, látják, hogy hova nem szabad lépni, és átlagon felüli például a növény és állatismeretük. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor mi tetszik meg nekik. Jamszgyökerünk elkezdett sok-sok kis gumócskát hozni a levélhónaljaiban. Ugyan én is szívesen használtam volna levesbetétnek, salátába beledobni, de valamiért a gyerekek úgy rákattantak, hogy ők nasizták el a „termés” nagy részét. Mellette ugyanakkor az érett füge, ki érti…

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy elég nagy egyéni változatosság is van ebben: nálunk például Luca lányunk a kertészlány, ha valami kivirágzott, kikelt, megérett, sokszor előbb észreveszi, mint mi. Márciusi, azóta szállóigévé vált mondása: „Anya, már hápognak a paprikák!”

Az időjárás húsba vágóan fontossá vált az életünkben

És messze többet jelent, mint hogy mennyi ruhát kell felvegyünk. Tudjuk, mennyi esett és milyen hideg volt, mert ezek határozzák meg, hogy mi történik a kertben. Ha egy ideje nem esik, öntözünk. Ha esik, szétugrott csöveket, eltömődött lefolyót igazgatunk. Ha jönnek az enyhe őszi fagyok, összekapkodom az aktuális kertben levő maradék fagyérzékeny kajákat, csapokat zárunk el, fagyérzékeny növényeket menekítünk beljebb. -8-10 fok körül kezdek aggódni a veteményesben tárolt répa/póréhagyma és a szerszámtárolónkban letakarva várakozó krumpli miatt. Ha esik a hó, vagy tartós fagy jön, előre kell gondolkodni, és előre felszedni annyi répát, amennyi kellhet – és így tovább a végtelenségig. Képen: póréhagymát csak-csak fel lehet szedni a hóból is, de a répát (az is ott van) már bajosabb…

Egyre fancybb dolgokat eszünk

És elhihetitek, hogy nem az én, dolgokat nem túlbonyolító, ripsz-ropsz stílusú főzőtudományom miatt. Kertünkből egyre nagyobb mennyiségben és változatosságban jönnek az olyan gurmé alapanyagok, amiket boltban megvenni ilyen minőségben csillagászati összegekért lehetne csak, vagy leginkább úgy sem, pedig ezek nem nagy munkaigényű, vagy bonyolultan termeszthető növények. Hiperszuper minőségű bogyósgyümölcsök tavasztól őszig, bambuszrügy, spárga, rengeteg féle izgalmas levélzöldség, ehető virág és társaik. Képen nyári uzsonna: házi készítésű joghurt, kis granola, sok gyümi.

Bizony így is változott: kevesebbet csavargunk

Jó itthon lenni, és dolgunk van itthon. Bárhogy is csűröm-csavarom, mi összességében kevesebbet mászkálunk szanaszét, mióta kertünk van. Kicsit olyan, mintha a nyaralónkban laknánk, hiszen szép természeti környezet vesz körül minket, mégis ez az, amit kicsit néha sajnálok. Bár ez igényel némi előkészületet, azért a mi kertünk nyáron is itthagyható egy-egy hétre, és télen is jobban ráérünk

Csomó nép konyhájába vagyok kénytelen beletanulni – és úgy általában: folyton tanulunk és kísérletezünk

Amikor nálunk szokatlan, új dolgok kezdenek teremni, sokszor annak próbálok utánanézni először, hogy az adott növény őshazájában mit kezdenek vele az ott élők – így észrevétlenül kicsit bekúsznak egyes ázsiai és észak-amerikai tradicionális receptek és tudás a konyhánkba, nem bánjuk. Hogyan aszalják a kínai datolyát? Mit csináljak a kínai zöldségfa rügyeivel és hogyan érdemes használni a szecsuán borsot. Néhány az idén felmerült konkrét kérdésekből. Képen egy vegyes őszi aszalás. Jobb szélen kínai datolya szeletek ropogósra aszalva, kicsi kísérleti mennyiség. Annyira finom lett, hogy egy ültő helyünkben elfogyott, kínai datolyából szinte bármennyi jöhet még!

Egyre több zöldséget-gyümölcsöt eszünk

Hogy ez ökológiai és egészségügyi szempontból is jó irány, az nagyjából egyértelmű szerintem. Viszont ennyi zöldséget/gyümölcsöt hazahordani a boltból szinte lehetetlennek érzek. Így viszont, hogy itt van körülöttünk, a család szépen hozzászokott, hogy minden tele van zöldséggel. Lekopogom, bírják. Gyerekek szoktak viccelődni vele, hogy mindenben van egy kis hínár – értik ezalatt a sok levélzöldséget, ami tésztakajákban, gabonás ételekben, rakott mindenfélében, töltött dolgokban egyaránt elfér. Képen kis pak choi és mángold a konyhában december 31.-én.

Felértékelődik a kaja

Mióta bőrünkön érezzük, hogy mennyi meló megtermelni, leszedni, eltenni télire, jobban megbecsüljük minden morzsáját, még a boltinak is. Marha drága lett a kaja, pláne a jóféle. De folyton az az érzésem, hogy sajnos inkább idáig volt olcsó… Még az olyan, egyébként nullához közelítő éves munkával előálló évelő zöldségnövénynek is jelentős tud lenni a munkaigénye, mint mondjuk a bambuszrügy – ami ebben az évben kezdett el számottevő zöldséggé válni nálunk. A képen látható „héj” egy ebédbe való bambuszrügy megpucolásával keletkezett, leszedésestül legalább 20 perc munkával.

Őszintén végiggondolva, hogy hogyan változott az életünk attól, hogy lett egy erdőkertünk, ilyesmik. Akik még mindezek előtt állnak, gondolom számíthatnak hasonlókra, és még persze csomó minden egyébre is. Most pedig következzék még egy kis színes-szagos mesélgetés az elmúlt 2023-as évünkről – bár az eddigiek illusztrálására is csupa idei képet és történést használtam. 

ÉVÉRTÉKELŐ

Kezdem a leginkább meghatározó dologgal: végre rengeteget esett az eső (mi végül 810 mm csapadékkal zártuk az évet). Képen egy gödör nem olyan régen fotózva a bozótunkban, benne a talajvíz szintje nagy eső után.

Veteményes

A sok esőnek hála, nagyon jól teljesített a veteményes, 60 nm-en majdnem 200 kg kaja termett benne. Így a nyári-őszi dőzsölésen túl a kamrába télire elrakott nagyjából 80 üveg zöldségcucc már mind saját alapanyagból készült.

Ügyesedünk is: a mi lassan felmelegedő talajunkon évek óta küzdök a koratavaszi dolgokkal. Mire megindulna a saláta/retkek/spenót, már túl késő van, jönnek a csigák, vagy magszárba mennek. Idén tettünk egy próbát, és anyukám kiszuperált kis melegágyát letettük a magaságyásunk egyik felére – és végre a fülünkön is saláta jött ki egész májusban, szóval ez megjegyzős! A képen látható, hogy mennyit számít a plusz védelem, a melegágyon belül, és mellette látható zöldek ugyanakkor vetődtek el, az egyetlen különbség a melegágy a fejük felett.

Kardos Etelkának hála, igencsak felturbóztuk a paradicsomfajta-választékunkat is. Mivel idén csomó izomagyú, nagy és bőtermő fajtánk is volt végre, ez a mennyiségen is nagyon meglátszott, de méginkább a minőségen! Idei sztár a képen látható, naranccsal mosott Blush fajta, inkább gyümölcs, mint zöldség, elképesztően finom!

A babokkal is kínlódok évek óta: a klasszikus zöldbabokat leszámítva nem igazán kedvelik a mi kötött-hűvös talajunkat, a zöldbab viszont a forró nyarakat sínyli meg, úgyhogy elkezdtem kísérletezni a Vigna nemzetségbe tartozó babokkal. A méteresbab ígéretesnek tűnik, tényleg sokkal jobban bírja a nyári meleget – elsősorban friss felhasználásra jött jól sokszor, számos alkalommal szedtem belőle a képen látható maroknyi mennyiséget (nem mellesleg nagyon gyorsan).

És egy jól működő körfolyamat, ami már félig erdőkert: bár a sütőtök alapélelmiszer nálunk télen, idáig sosem volt sikerem vele, és a helyét is nehezen találtam icipici veteményeseinkben. Idén léptünk egyet, és az erdőkertben szanaszét található szénakupacokba (lovaknak nem elég jó sarjú-kaszálék, alatta kis lótrágya, gallyak és komposztbudiból kikerült cucc) beleültettünk néhány saját nevelésű palántát – és láss csodát, idén először lőn sütőtök…

…itt pedig fára mászó sütőtök:

Erdőkert

A tavaszi fagyok és a csapadékos tavasz/nyár miatt nagyon-nagyon kevés gyümölcs volt idén az országban – ami nem fagyott el, abból is csomó minden lerohadt a fákról. Nálunk úgyszintén. Éppen nem almás évünk volt a tavalyi, elfagytak a barackok és szilvák, elsősorban ezek miatt kevesebb, mint fele annyi gyümölcs termett az erdőkertünkben, mint tavaly: szűk 100 kg. Bár a kieső mennyiség nagyon hiányzott, azért még egy ilyen évben is sokszor éreztük úgy, hogy bőség van: a „szokásos” fán termő gyümölcsökkel ellentétben a bogyósok, néhány extra gyümölcs és az évelő zöldségnövények kifejezetten jól teremtek az idei esős évben. Alább megmutatok egy kis rész-táblázatot, amin éppen az látszik, hogy hogyan alakul a kertünkben termő ennivaló-féleségek száma évről évre:

Ilyen változatosság mellett nehéz úgy érezni, hogy szűkösen lennénk. Mostantól pedig beszéljenek a képek – nem célom gasztroblogot csinálni, mégis azt veszem észre, hogy a képeknek egyre nagyobb része szól kajáról – azzal párhuzamosan, ahogy kerti ténykedésünknek is. Ez egy ilyen bicikli, bocs!

Málnalonc (Lonicera harae) virágok január 31.-én. Mézbogyónál is hamarabb virágzik…

…és érik. Kicsit jellegtelen, de finom, édes ikerbogyói vannak április végén, még a mézbogyóknál is két héttel hamarabb!

Március végi medvehagyma-dőzs:

Új felfedezett a sétáló-hagyma vagy emeletes hagyma (Allium cepa var. proliferum), szintén Etelkától. Eddig is voltak újhagyma funkciót betöltő évelő hagymák a kertünkben, de ez egyrészt sokkal nagyobbra nő, másrészt talán ez az eddigi legfinomabb, úgyhogy próbálom bőszen szaporítani!

Kis ízelítő a tavaszi évelő zöldségnövényekből. Április vége: spárga, kígyóhagyma (Allium scorodoprasum), zsálya.

Május eleje: spárga, mángold, kígyóhagyma, lestyán.

Május közepe: bambuszrügy, mángold, kígyóhagyma – spárga csak azért nem, mert fiatal spárga-ágyásunkat kicsit még kímélem.

Mandula csodával határos módon nem fagyott el – mert már régen elvirágzott, mire jöttek a fagyok. Tanulság: mindenfélével érdemes próbálkozni, ha van rá hely, mert a legváratlanabb dolgok tudnak bejönni.

Tíz év után ennek is eljött az ideje: vettem magamnak egy profi metszőollót. Marha jó! A hozzám hasonlóan kis kezűeknek üzenem: a japánoknak is kicsi a kezük! Legalábbis én a nagynevű német metszőolló-márkákban nem találtam egy olyan metszőollót sem, ami ne lett volna nagy a kezembe, ez viszont tökéletes!

Letermett laskagombás farönk maradványaiba ültetett paw-paw magonc a bozótunkban. Onnan jött az ötlet, hogy az erdőben is szeretnek fásszárú magoncok korhadó fatörzsön felnőni, erdei fajoknak ez otthonos dolog. Egyértelműen működik, jó ötlet volt!

Teánakvalók száradnak.

Égerlevelű fanyarka, nyami! Annyira szeretjük, hogy a meglevő négy bokrunk mellé, idén ősszel ültettem még néhány rokon fajt, legyen mindenféle.

Egyik szemem sír, a másik nevet…Havasi cincér teraszunk mellett orbáncfüvön, ugye milyen gyönyörű? Gondolom a tüzifából kelhetett ki, szóval ez az ökológiai csapda tipikus esete. Bár, ki tudja, elég sok és sokféle holtfa van szanaszét a kertben, hátha mégis jó neki valamelyik.

Új lakók a kertben. Már hetedik éve lakunk itt, de egészen idáig nem tartottunk állatot –idáig tartott. Luca lányunk idén nyáron szülinapjára tengerimalacokat kapott. Mit keres ez egy erdőkert és permakultúra fókuszú blogon? Azt, hogy ha már állat, ezek a kis jószágok igen hasznos rendszerelemek. Icipici zabon kívül gyakorlatilag csupa olyasmit esznek, ami bőségben, sőt feleslegben áll rendelkezésre a kertünkben: füvet, mindenféle zöldség és gyümölcsmaradékot. Ilyen módon úgy sikerült kielégíteni gyerekeink saját állat iránti igényét, hogy nem kell nagy zsákokban hazahordanunk semmilyen bolti állateledelt, a malacok trágyája pedig jól jön a komposztunkba. Az elmúlt félév alapján egyértelmű, hogy a kertünkbe igencsak beleillene egy fű/lombevő haszonállat, hiszen jelenleg ez az egyetlen olyan anyagunk, ami a kertünkön belül számottevő feleslegben keletkezik. Nem rohanunk rögtön kecskét venni, de azért ezt ízlelgetve alakítgatjuk tovább a kertünket…

Még egy újonnan termőre fordult gyümölcs: Prunus tomentosa, én molyhos meggynek hívom. Néhány marékkal termett, finom meggy íze van, bár nem olyan lédús, és jóval kisebb. De azért ezt nem ajánlgatom túl bőszen, vannak vele problémák: egyrészt nagyon korán virágzik, nálunk az elmúlt években sorra elfagyott. Másrészt kifejezetten érzékeny a moníliára, idén tavasszal is száradoztak ágai. Viszont szép kis bokor, ha van hely, változatosságnak jó lehet.

Almákkal ellentétben körték bezzeg bőszen teremtek…

Mazsolafánk (Hovenia dulcis) idén először virágzott…

…és teremni is próbált. „Gyümölcse”, ami a megvastagodott terméskocsány lenne, nem érett be sajnos, viszont már csak a virága miatt is megéri a helyét: a képen látható, nem nagyon feltűnő virágait július végén-augusztus elején ontja, teljesen odáig voltak érte a méhek.

Almafák félárnyékába ültetett nagy gyümölcsű, nemes húsos som bokraink is teremni kezdenek lassan. Ez itt a „flava” fajta, ami, ahogy a sárga színű fajták általában, nagyon-nagyon finom!

Embermagassá cseperedett gránátalma-csemeténk virágzik, darázs őrzi.

Annyi kiderült, hogy tényleg gyümölcstermő, bár az elég kései virágból kötött gyümölcs még nem érett be – de akkor is gyönyörű, jó választás volt a bejárati ajtónk mellé.

Idei felfedezésünk a pesto. Először medvehagymával indítottunk. Azután jött az oregano. Évek óta figyelem, hogy van egy kis zöldségszűkösebb időszak a májusi salátaszezon és a nyári dőzs között, valamikor a nyár elején. Na, ilyenkor van minden tele hatalmas maréknyi frissen nőtt zöldekkel. Bazsalikomból nekünk idáig még sosem sikerült annyi, hogy csak abból pestot készítsek, viszont az oregano némi petrezselyemmel, ezzel-azzal elsőrangú, és az viszont van rogyásig. A képen szereplő adag zöld már egy augusztusi pesto alapanyagául szolgált, idővel egyre lazábban keverem az alapanyagokat, nyami!

Othello szőlő, szinte teljes árnyékban, a komposztálónk körüli szilvafákon. Nullához közelítő befektetett munkával teremget – pontosabban annyi munkám volt vele, hogy télen leráncigáltam a fáról, és rátekertem néhány alacsonyabb ágra.

Hosui japánkörte – előző fánk furamód elpusztult, de az érett nashi annyira finom, legalábbis ez a fajta, hogy adunk neki még egy esélyt.

Az év másik nagy felfedezettje nálunk: sok-sok éve meglevő pirostermésű ezüstfánk (Elaeagnus umbellata) idén úgy döntött, hogy rogyásig lesz gyümölccsel – amik picik, de finom édesek, és persze húde egészségesek, rengeteg antioxidánssal.

Amellett, hogy késő ősszel hosszasan legelésztük, próbáltam vele kezdeni még ezt-azt. Csináltunk belőle lekvárt almával vegyesen, ami furamód borzalmas lett. Plusz le is fagyasztottam belőle csak úgy, és ez viszont jó ötlet volt – kására, pohárkrémbe, bárhova jól elfér, ahova az ember bármilyen bogyóst tenne.

Képen látható felhasználás is bejött, gyerekek inkább ezt szórják a gofrira, mint a szintén fagyasztóból kivett málnát.

Még egy som kezdett teremni nálunk idén: sok-sok évvel ezelőtt ültetett japánsom (Cornus officinalis), néhány marék gyümölcs lett rajta. Elvileg mindenféle nagyon komoly gyógyhatásai vannak, de bárhogy csűröm-csavarom, sehogy sem finom. Végül mézes kompótot csináltam belőle, de még úgy sem igazán.

Jó érzés, hogy egyre több mindenből van feleslegünk. Kedvenc fügénkre szépen rászoktak mindenféle madarak – rigók, vonulásra készülő poszáták és cinkék. De fügénk már annyi van, hogy így is 20 kg gyümölcsöt takarítottunk be róla, jutott ajándékba és feldolgozni is, nem sajnáltam, hogy ezen felül egész éves segítőink is kivették belőle a részüket.

Bár ez a blog elsősorban az erdőkertünkről szól, felsorolásszerűen azért jöjjön még pár történés a 2023-as évből: idén különböző eseményeken összesen talán nagyjából kétszázan jártatok a kertünkben. Ezeknek az alkalmaknak egy része meghirdetett kertnézési lehetőség volt, más részét kisebb képzések, kalákák tették ki, amiket egy-egy csoportos megkeresésre vállaltam. Ezen kívül ismét vezető oktatóként vittem Kardos Etelka mellett egy kicsit erdőkert fókuszú PDC-t, ami ismét nagy élmény volt, tartottam pár előadást itt-ott, volt néhány kisebb-nagyobb permakultúra tervezői munkám (amiket nagyon élveztem, de több nagyon nem férne bele), és jónéhányatoknál jártam konzultáció keretében, amikor próbáltam nektek segíteni a kertjeitek erdőkertesítésében. Nekem továbbra is nagyon nagy élmény, hogy ennyi ember indul el bátran ilyen járatlan utakon, a mai nehéz időkben nekem nagy erőt, és sok reményt ad, hogy folyton ezt látom magam körül, nagyon köszönöm ezt nektek! (Képen PDC csapat által gyűjtött dolgok – de jó is volt!)

Hát ilyesmik. Végül, a sok szívfájdító kép után az év melegebbik feléből, jöjjön egy kis téli hangulat is: bambuszok küzdenek a zuzmarával, de attól még szép! Bár már ez is egészen távolinak tűnik az induló tavaszi zsongásban, gondolom már nem csak nekem viszket a tenyerem!

Szeretettel,
Zsuzsi